A kosarad üres
Gyönyörű szép anyás idézetek gyűjteménye
|
9 min
Anyukádra gondoltál épp és eszedbe jutott milyen jó lenne szavakba önteni, hogy mennyire szereted őt, mennyire hálás vagy neki mindenért, de te magad nem vagy a szavak embere? Hát akkor jó helyen jársz, mert ebben a gyűjteményben megtalálhatod a legszebb anyáknak szóló verseket, idézeteket és még gyönyörű képeket is válogattunk mellé.
Igazán megható ajándék lesz, ha a gyönyörű szép anyás idézeteket kimásolod egy szép képeslapra és berakod az anyukádnak szánt ajándék mellé egy csokor virág vagy egy kis édesség társaságában. Elkélhet a zsebkendő is, tarts egyet a kezed ügyében ha te is érzékeny típus vagy!
Köszönet
Sosem tudom megköszönni, drága anyukám;
Életemnek minden percén gondot viselsz rám.
Szereteted önzetlenül, jó szívvel adod; Bátorít és megvéd engem ölelő karod.
Nagyvilágban legjobb anya csakis az enyém; Én vagyok a legboldogabb a földkerekén!
Anyák napján köszönetül mit adjak neked; Amiben te leginkább a kedvedet leled?
Hozzád bújva többet annál én nem adhatok;
Mint amikor szeretetem arcomon ragyog!
( Kurczina Terézia )
A legjobb anyának
A legjobb anya a világon a család virága a mi szívünk életben tartója Mi a kis hajtások,
s ő öntöz minket És ha mi is szirmot bontunk, benne tündöklünk Ő a lelkünk az anyánk
nála jobbat nem találnánk belőle csak egy van nem több Vigyázunk rá. S ha néha megbántjuk,
veszekszünk szirmot hullat miattunk de egy kis ösztönzés szeretet erősíti a megbántott lelket.
Most ezzel szeretnék én boldog szülinapot kívánni neked, szerető lányod ki lélekben mindig ott van melletted.
( Lavati Bettina)
Köszönöm
Minden gyerkőc felnő egyszer S ezt te is tudod biztosan. Kitől életet kaptam, majd felnevelt Szerintem a legjobban. Hálás vagyok mindenért, És remélem ezt jól tudod;
Hisz néked köszönhetem mindenem, Szeretetet, boldogságot s az összes jót. Vallomásom nem csak mára, Egy életre szól – ezt ne feledd! Édesanyám, én szeretlek! S a viszonzásért köszönet.
Mindenért szóló hálám A végtelenségig kerget majd – és tovább; Egy utolsó gondolat, mit mondhatok még: A világ legjobb Anyák Napját!
(Bontovics Fanni)
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék anyám nélkül mindig sirdogálnék.
Hős maradsz
Édesanyám, te, ki mindig gondoztál Vigyáztál rám, mindentől megóvtál Látod a szememben, mikor van rossz kedvem. A kezem mindig benne lesz a kezedben.
Nagyobb lettem jó pár évvel. De mindig szeretni foglak, hidd el! Megbocsátasz egyszer is és többször is, Te leszel a legjobb anya mindig is. Számomra mindig hős maradsz,
Ha baj van, bármikor magadhoz ragadsz. Kettő gyermeket felneveltél, a magasba emeltél. A szívünkben egy örök emléket rejtettél, Ezt a szeretetet nem lehet szavakba önteni. Igyekszek mindig téged követni.
Sokat tanultam, próbálkoztam veled, Megjegyeztem minden jó tetted. Voltak vitáink és lesznek is még, De tudom azért, hogy a bajtól megvédj. Szeretni foglak mindig és örökké, Hogy felnézz rám majd büszkén.
( Bürgés Miklós)
Az édesanya
Ha volna a világon egy érdemjegy A szeretet és kitartás babérja,
Egy volna csak, ki megérdemelné: Egyedül az édesanya.
Legyen szívetekben hála És ajkatokon ima,
Ha halljátok a legszebb szót: Édesanya.
( Szenes Hanna)
Márai Sándor: Anya
Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet?
Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom.
Szobákban éjjel, idegen tükrök előtt néha megállok: nézd anyám,
fiad idegen arcán indulnak már a ráncok, hasonlók, mint a tieden, és kopva,
elomolva, mállva két testünk visszaporlik lassan egy testbe, egy porba, egy anyába.
Aranyosi Ervin: Anyai szeretet a kutyáknál
Csuda jó, hogy Anya itt van mindig velünk, akkor mikor alszunk, mikor felébredünk. Itt van mikor játszunk, kedélyesen figyel, megetet, de mégsem éri be ennyivel.
Megmosdat és tanít, mit, hogyan csináljunk, hogyha nagyok leszünk, jó kutyákká váljunk. Tőle megtanuljuk, hogy gazdánk az ember, őt kell majd szolgálnunk mindig szeretettel.
Anya vigyáz reánk, nehogy bajba essünk, és példát is mutat, hogy hogyan szeressünk. Hiszen ő mindent tud, s amit tud megmutat, az ő nyelvét értjük, mikor, miért ugat.
Megvéd mindenkitől az élete árán, mi meg nem játszunk a türelme határán. Mindig körül ölel, biztonságban vagyunk, reméljük, örökké gyerekek maradunk. Hiszen a jó szívét nem pótolja semmi, amíg anya szeret, jó gyermeknek lenni.
Nincs szebb élet…
Nincs szebb élet a miénknél, egész nap munkálkodunk,
Kis kertünkben gyomlálgatunk, öntözgetünk, dolgozunk;
Van szép rózsánk, gyöngyvirágunk, liliomunk, violánk,
Nefelejtsünk, rozmaringunk; bazsarózsánk, ibolyánk;
Minden reggel szép bokrétát kötünk édes anyának:
Sok-sok csókot kapunk érte Annyit, hogy tán meg se érte a jó édes anyának.
(Zigány Árpád)
Itthon
Áldott kezeddel símogatsz meg, Anyám. Intő szavad még mintha hallanám, Míg rám borulsz S áldott kezeddel símogatsz meg. A régi intést elfeledtem, Anyám.
Azért zúdult annyi vihar reám; Úgy összetört… A régi intést elfeledtem. Beteg vagyok, az élet megtört, Anyám. Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán? Már nincs vágyam,
Beteg vagyok, az élet megtört. De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te, Anyám. Mondd, miért sírsz? Engem siratsz talán?… Nem érdemlem… De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te. Már hallom a harangszó hangját,
Anyám. De jó is itt, e csendes kis tanyán – Leroskadni… Már hallom a harangszó hangját…
( Ady Endre)
Aranyosi Ervin: Köszönetképpen
Hoztam ezt a rózsaszálat, nincsen tüske rajta.
Hálás szívem, szereteted köszönni akarta.
Az életet tőled kaptam, s a szép anyanyelvet, s minden szépet,
amit kaphat anyától a gyermek.
Aranyosi Ervin: Köszönet Anyának
Egész évben ünnepeltem, neked tündöklött a kertem, neked nyílott száz virágom. Tőled kaptam szép világom. Mindent, mim van, tőled kaptam, nyelvben, szóban, gondolatban, te voltál az én forrásom, tőled ered a tudásom.
Mozdulatom tőled ered, minden rajzom áldja kezed, minden szavam a tiéd volt, hálaadó szép igét szórt. Egy darab vagyok belőled, álmaid is rólam szőtted,s ha jót adok a világnak, azzal is csak téged áldlak!
Föld voltál s én mag a földben, tápláltál, míg nagyra nőttem, s azzá váltam, kivé lettem, mindig őrködtél felettem. Óvtál széltől, óvtál bajtól, tűző naptól, zivatartól, fájdalomtól, félelemtől, s meséltél az életemről.
Nagy a világ, cseppek vagyunk, s reméljük, hogy nyomot hagyunk, s ha világunk békés tanya, neked köszönhetem, Anya!
Aranyosi Ervin: Kis szamár
Kiabál a kis szamár: – Anya gyere vissza már!
Mért hagytál itt egyedül? Hiányzol ám legbelül! Hiányzik a meleged,
kihűl így a szeretet.
Hiába a sok virág, veled teljes a világ!
Aranyosi Ervin: Mit is jelent e szó: Anya?
– Mit is jelent e szó: Anya? Az élet kincse, aranya, a világ legszebb ékköve. s ha bánt a sorsod, még jön-e? Simogató, puha tenyér, mely kell, mint egy falat kenyér! A varázsszó, mely biztató, felemelő, szívig ható.
– Mit is jelent e szó: Anya? Puha fészek, meleg tanya. Hol elbújsz a világ elől, s biztos lehetsz szíve felől, akár te mész vagy Ő jön el, megvigasztal, körül ölel.
– Mit is jelent e szó: Anya? Gyermekkort, s nincsen alkonya, mert olyan hosszú, addig ér, amíg a szíve elkísér. Amíg a szíve adni bír, veled nevet, vagy érted sír.
– Mit is jelent e szó: Anya? Mondat igéje, alanya, s a mondat az csak rólad szól, s kérdezd bátran, s ő válaszol. Tőle kaptad a nyelvedet, és még mi mindent ad neked?
Az Anya, nem egy szó csupán, ne értelmezgesd csak bután, e szónak mély tartalma van, nem is mondjuk ki hasztalan. Hisz nyomában élet terem, száz csoda történik velem. Hát mondogatnám estelig, s a szívem érzéssel telik, s rájövök, üres minden szó, mert szóval ki nem mondható:
– Mit is jelent e szó: Anya?
Kedves Édesanyám!
Köszöntelek anyák napján. Köszönök mindent, amit értem tettél,
öleltél, szerettél és felneveltél. Kicsi szívem csak érted lángol,
hisz mindent megadtál, amire a szívem vágyott. Éjjel nappal dolgozol,
fáradozol értem, ilyen egy jó anya, angyal vagy nékem.
A világon te jelented nekem a fényt, ha te nem lennél, sötét lenne a lét.
Köszönök minden hozzám intett szép szót, Ne feledd, a lányod örökké szeretni fog!
A Legszebb Szó
Születünk, s meghalunk ez az élet sora, Ám a világunk legszebb szava mindig ez lesz: édesanya. Örökké így volt nem lesz másként soha, Életünk legszebb szava az, hogy édesanya.
Ő az egyetlen ki mindig vár haza, Sohasem haragszik, ő az édesanya. Időnként megdorgál, ám szeretni nem szűnik soha, Míg csak él, mindig reszket érted, ő az édesanya.
Akármilyen jól, vagy rosszul megy életed sora, Hozzá mindig oda bújhatsz, ő az édesanya. Szólíthatod bárhogy, anyu vagy anya, Mégis így, a legszebb: édesanya.
Van úgy, hogy az élet hozzá is mostoha, Akkor te öleld át, mert neked ő az édesanya. Ha majd megöregszik, tudd, hogy úgy vár haza, Mint tán soha senki, mert ő édesanya.
Köszönd meg, hogy élhetsz, s ne bántsd meg őt soha, Csókold, szeresd mindig, mert ő az édesanya. Míg ember él a földön, ne haljon ki szava, Mert a világon a legszebb szó mindig ez lesz: édesanya.
Édesanyámnak
Édes, jó Anyám, figyelj rám, kérlek, hálával tartozom, amíg csak élek.
Dolgos, megfáradt kezeid simogatom, sokat tett értünk, mindig támogatott.
A kéz, mellyel kedvesen simogattál engem, dolgozott keményen, hogy legyen mit ennem.
Lányaidért vállaltad, tetted a dolgod, mosolyogva, erőn felül biztonságot adva.
Sokáig nem volt kegyes Hozzád az élet, köszönettel tartozom, ameddig csak élek.
Még ma sem nyugodhatsz, szükségünk van Rád, gondoskodást, szeretetet adva figyelsz ránk.
Légy sokáig nekünk egészségben, Édesanyánk, viszonozhassuk Neked a törődést, úgy igazán.
KIRÁLYNŐNEK LÁTTAM
Anyám egyszerű volt, mégis királynőnek láttam, mert napkorona ragyogott őszezüst hajában, és szemében a holdsugara oly ékesen fénylett, mint csillogó gyémánt, melyre csillagtüze égett.
Anyám az én királynőm volt, a legeslegnagyobb, hisz koldusként is felnéztek rá mind a gazdagok, mert szép lelkének ékessége úgy tündöklött benne, mint a világ legbecsesebb, legdrágábbik kincse.
Anyám sosem kérkedett e nagy-nagy gazdagsággal, hisz bőséggel osztotta mind a két markával, mert réges-régen megtanulta, kiket megérint a szeretet, azok teszik érzővé majd a szív-nélkülieket.
Anyukámnak!
Reggel óta tanakodtam, mit mondhatnék Tenéked!
Olyan szépet gondoltam ki, hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat, még verset sem találtam, minden,
amit elmondhatnék, itt van egy szál virágban.
Szabó Balázs: Édesanyám!
Szórhatnék reád ma illatos rózsaszirmokat… s hallgatnánk közben egy szép ünnepi zenét… és midőn téged a sok színes virág simogat könnyek között hangos ódákat zengenék. Vajon milyen hatalmas nagy drágakövet adjak…?
Szó-füzérből glóriát fonjak tán’ föléd…? Begyűjtsem-é betűit a kimondhatatlannak…? …Megtehetném… de kinek kell a sok beszéd? A pompa helyett egyszerűen megölelnélek, szívemhez szorítanálak kedves anyám, amíg élek szavak nélkül is szeretlek téged! Nézz rám! … Tudod! … A szememet nézd ne a szám!
Anyának
Tudod, hogy szeretlek. De szavakba önteni nem lehet. Nem tudom kifejezni,
Hogy mit érzek. Az óvó, féltő szereteted Mindig melenget. Kimondani, Leírni nem lehet,
Hogy mennyire Hálás vagyok neked,Hogy a te gyereked lehetek.
Ezzel kívánnék boldog anyák napját neked.
( Bódi Kitti)
Létünk a Föld! Édesanyámnak!
Virágkelyhek vidám csacsogása szól, selymes szirmok között illatfelhő száll. Mesél fellibbenő, régi álmokról, percek toporognak, az idő megáll.
A tekintet múlt történését éli, bimbójának önfeledt kacaja gyermeki hangon, boldogan regéli: lelkében ott a szeretet alapja. Ahogy rügy pattan, s hirtelen nőni kezd, a varázslata suhanva tovafut.
Kötelék erősségét mindig érezd, kedves lénye örökre eszedbe jut. Ne feledd, léted neki köszönheted, ezt meghálálni sohasem lehet!
( Lecsek Ilona )
SZÍVHANGOK (részlet)
Anyának lenni nehéz, de édes teher! Mindig attól félni, vajon hol romlik el.
Igaz, nem az az anya, ki életet ad, hanem, ki lelkéből szövi álmaidat.
Vigyáz, óvva félt, s hányszor utadra terel, bár van, hogy ő is zsákutcában vesztegel.
Magzatból kislány, majd érett nő, végül nagymama. Az élet őrzői, a család tartóoszlopa.
Anyák napja ünnep! Mind a két nemnek ünnepe. Nyíljon a szív e nap, az életkapu hírnöke!
Fogd meg te is édesanyád kezét, míg teheted! Ragyogjon s dobogjon újra együtt a szívetek!
Aranyosi Ervin: Látod, anya…
Látod, anya gondoskodó, vigyáz mindig rájuk. Tiszta legyen arcuk, kezük, s persze a ruhájuk. Szeretettel megeteti, megitatja őket. Mesét mesél, amiből mind új álmokat szőhet. Legyenek jól betakarva, álmodjanak szépet. Alakítja világukat, ő ad jövőképet. Megtanítja beszélni is – Ő ad anyanyelvet, s érezhetik a belőle áradó figyelmet.
Ha betegek, gyógyítgatja, és aggódik értük, ne mondják hát az anyunak, hogy: – mi nem is kértük! Mert egy anya nem is várja, csak végzi a dolgát, és amikor nem vagy vele, akkor is gondol rád. Mert te adsz az életének, szerető értelmet. Ezért legyél, ameddig él, nagyon hálás gyermek!
Anyákról
Akinek van boruljon le elébe És napsugárból, tiszta színjóságból Fonjon, fonjon glóriát fejére. Akinek van: jaj, soha meg ne bántsa, Mert később úgy égeti majd az önvád, Mintha mezítláb járna tűzparázsba! Akinek van rejtse az üvegvárba, Ahol az élet ezer baja gondja.
És a halál talán meg nem találja! Akinek van, jaj, úgy örüljön néki, Hogy az öröm szent imádsággá váljék; Mely Istentől a boldogságot kéri! …akinek nincs, az mérhetetlen árva. S nem kárpótolja egy anyai csókért A világ minden hetvenhét csodája!
( Tábori Piroska)
